Ez most már erősen megkérdőjelezendő… legalábbis egyeseknek tutira. Számomra az utazás még mindig teljes élvezet, mámor, napokig tartó extázis élmény.
Az viszont kétségtelen, hogy egyre tudatosabban kell kizárni a fejünk felett hozott szabályok ránk nehezedő súlyát. Nevezetesen, hogy június elején még úgy utaztam Portugáliába, hogy a hét nap múlva esedékes visszautazásom – Angliába – karanténmentes lesz. Közben megváltozott, és már nem volt az. Mondjuk ennek hatására nem mentem vissza. Az meg már egy másik sztori. 🙂
Madeira nem volt tervben, de még csak kilátásban sem. Aztán, hogy mégis odakeveredtem, annak leginkább prózai oka, hogy a Kanári-szigetek felkerült a brit kormány karanténlistájára. Ez magyarul annyit tett, hogy a visszaérkezéskor 10 nap karantén várt volna rám.
Ezért aztán 1,5 nap „ott egye meg a fene” nem megyek sehova letargia után, mégis úgy ébredtem, hogy már pedig elutazom az ünnepekre.
Borzalmasan elcsépelt, és nagyjából minden második utazós írás azzal kezdődik: „gyerekkori álmom volt” ide eljutni.
Nos, ennek fényében írhatnám, hogy gyerekkori álmom volt Skócia, de nem írom. Inkább azt mondom, hogy Titkok kertje. A film, a kislány, a beteg kisfiú, a borult idő, a hatalmas kastély, a rideg nevelőnő. Bár a filmet végül Amerikában forgatták, de maga a sztori az Angliát próbálja promózni. A maga bájos, gyermeteg módján. Egyébként kedves kis történet – ami azért erősen felszólal a feudális mentalitású gyereknevelés ellen – úgyhogy, ha még nem láttad, akkor jó szívvel tudom ajánlani.
Szóval nekem ez a film az, ami meghatározza az Egyesült Királysághoz való viszonyomat. Ami ugye nemcsak Angilát takarja, hanem idetartozik Wales, Észak-Írország és Skócia is.
Mindez főleg a vírus miatt érdekes. Hiszen a jelenlegi bázisom tekintetében, utazás szempontjából ezekben az országokban gondolkodhattam szabadon.
Márpedig nekem az utazás maga a szabadság. És bevallom nektek, hogy jócskán a kedvemet szegi, ha folyamatosan azt kell figyelni, hogy vajon besárgult, ne talán bepirosodott-e az adott ország az ottlétem alatt. Szóval, ha csak egy mód van rá, akkor kerülöm az ezzel járó stresszt.